Álomnyereg, pontosabban az én álomnyergem... Hát, bevallom, ilyenből sok van. Eszelősen szeretek számomra ismeretlen nyeregkülönlegességeket kipróbálni, aztán a legtöbbször kénytelen vagyok megállapítani, hogy klassz dolog az egzotikum, de nekem mégiscsak a "sima" angol nyergek jönnek be a legjobban.

Persze a sima angol nyergek között is megvannak a preferenciák; a hosszú virgácsaimmal inkább a díjlovas irányba tendáló univerzális szabást szeretem (VSD - Vielseitigkeit Dressage), háklis vagyok arra, hogy ne ültessen hátra a nyereg, és  bármily stramm csajnak is szeretném magam képzelni, az alfelem bizony megsínyli a kemény ülőfelületet.

Ezek után talán nem csoda, hogy az álomnyergek listáján szerepelt egy Spirig Ranger - ami igazán csoda, hogy sikerült megkaparintanom egy ilyen szépséget.

Íme, ő az:

Hosszasan regélhetnék a Spirig műhely történelméről és munkásságáról, de fölösleges, a Nyeregvilág honlapján már megtette kedves barátnőm, Börni (aki reményeim szerint nekünk is fog majd írni); az ominózus - és nyeregmánoknak nagyon ajánlott - írás itt található.

Azért a Rangerre vonatkozó részt átemelem:

"Egyik aktuális, univerzális modelljük egyesíti egy túranyereg célszerűségét, kényelmét és egy angolnyereg sokoldalúságát. Ezzel a nyereggel a műhely azokra a lovasokra gondolt, akik amellett, hogy szívesen járnak terepre, néha-néha azért dolgoznak pályán is (a szabadidőlovasok nagy része ilyen…). A lovasnak kényelmes ülőfelület – a lónak azonban talán ennél is több jár… A széles, nagy felületen felfekvő nyeregpárnák között elegendő távolságot hagytak az állat gerincének, s a nyereg súlypontja szintén úgy lett elhelyezve, hogy a ló hátát kímélje. Így a ’Ranger’ névre keresztelt modell akár egy előző rossz ’nyergeléssel’, a rossz nyereg által okozott hibás üléssel előidézett hátfájást is képes ’kikúrálni… Legalábbis a készítők állítása szerint."
Forrás: nyeregvilag.hu

Nos, a hátfájás-kikúrálásról nem tudok referálni, de maga a nyereg egy álom, már puszta megtapicskolás alapján is. Kiváló minőségű, pihepuha bőr, szép kidolgozás,

strapabíró faváz - ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a nyereg túlélte a kritikán aluli csomagolásban történő postai szállítást, ugyanebbe halt már bele friss szerzemény.

Egyből szerelembe estem a kicsikével, és - kedvesem nem kis derültségére - boldog sóhajtozás közepette cirógattam a hívogatóan puha bordázott ülőfelületet.


Na jó, időnként magam alá is kaptam Őrangerségét, és kissé kötött járással (nehéz úgy elengedetten mozogni, hogy közben egy batárnagy nyerget tart az ember a saját feneke alá) körbeugráltam a szobában.

Nagy felületen felfekvő nyeregpárnák, széles gerinccsatorna:


A kengyelszíj elvezethető a nyeregszárny alatt is:

Karikák a nyeregtáskák, mindenféle túracumó rögzítéséhez:

A 17,5 jelöli az ülőfelület nagyságát (17,5 coll), a "W" a markamra méretét (széles). A többi számot nem tudom megfejteni, ha akad az olvasók között Spirig-dekóder, akkor kommentben szívesen fogadom a megfejtést.


És eljött a lóratétel pillanata...

A sors úgy hozta, hogy a lóratétel után nem én ültem a Rangerbe, hanem Éva barátnőm, aki nagyon meg volt elégedve a kincsecskével. Éva véleménye:

"Mostanában keveset lovagló hátsóm is örömmel simult a párnázott ülőrészbe.
Az általam általában preferált hosszú kengyelszíj konfiguráció a lépés szakaszra optimálisnak bizonyult, de aztán könnyű ügetésben rövidítenem kellett. Ettől függetlenül úgy éreztem, jól ültet, a lábaim a helyükön voltak, térdtámasznál is kellemesen simult minden a helyére.
Pozitív élmény volt, szívesen túráznék benne hosszabban is! Azelőtt nem ültem még igazi túranyeregben, ezt is hozzáteszem."



Aztán eljött a nap, amikor én is Rangerbe jutottam. Az első három benyomás: 1. eszméletlen kényelmes, 2. egy fokkal magasabbra ültet, mint egy átlag angol nyereg, 3. határozottan nem érzem azt, hogy kicsit is hátra ültetne, már-már előre tol. Utóbbi két tényezőt aztán sikerült megszokni, meg persze a kényelmet is.

Pechemre a hiperszuper nyereg párom lovára, Márgára fekszik fel optimálisan, akinek akkor éppen nem volt még meg Az Igazi Saját Nyerge, ami neki és Gábornak is egyaránt passzoló lenne. Márga egy viszonylag magas marú, hajlott hátú hidegvérű, akinek gyanúm szerint a múltjából adódóan van egy kiadós adag hátfájása (botrányosan merev, és nemigen bír maga alá lépni a hátuljával), Gábor pedig lelkes, ámde kezdő hobbilovas, aki ritkán jut nyeregbe. Hajlamos felhúzni a térdét és hátracsúszni a hátsó kápán...

No, ez a Rangerben nem megy, még ha akarja is az ember.

Némi benti Gábor-Ranger barátkoztatás után kimentünk egy lötyögős terepre. Nem húzom az időt - Gábor beleszerelmesedett a Rangerbe, nagyon örül neki, meg annak, hogy jó az ő lovára, én meg buktam az álomnyergemet.

Nem baj, keresek tovább...

A gyártó honlapja: http://www.spirigsattel.ch/

Kinek ajánlom: minden hobbilovasnak, aki szereti a jó minőségű, kényelmes, jól ültető nyergeket, akár benti idomítgatásra, akár egy rövid kizötyögésre, akár hosszabb túrákra.
Kinek nem ajánlom: ugró- vagy militaryversenyre valószínűleg kevésbé praktikus.

Fotógaléria az igazán elvetemülteknek